Stanislav vagyok, 26 éves, Minszkben születtem, de Pécsen nőttem fel és lassan már négy éve élek Pesten.
- Mit tanultál? Érettségi után feljöttem Pestre arab szakon tanulni, mert nagyon érdekelt, de aztán úgy éreztem, hogy olyan mintha megint gimiben tanulnék, és azt ott is hagytam elég hamar és visszamentem Pécsre. Aztán később beiratkoztam a PTE Művészeti Karára Elektronikus zenei médiaművész szakra és ott tanultam. Ezt viszont nem fejeztem be azóta és most éppen egy passzív félévet zárok és egyelőre úgy néz ki, hogy nem fogok visszamenni. De ettől nem félek.
- Mivel foglalkozol? Mostanában elektronikus zenei proderként dolgozom. Ez a fő projektem. Van egy netlabelem, a Babylon Records, ami csak digitalis formában ad ki zenéket. Ezzel kapcsolatosan előadói menedzsmenttel is foglalkozom amennyire tudok, és egy Bwola nevű label nightot is szervezek kéthavonta Pesten.
- Meg lehet ebből élni? Nagyon komolyan és nagyon sok energiát kell ebbe beletenni ahhoz, hogy meg lehessen ebből élni. Persze nyilván nem mindegy, hogy az embernek milyen igényei vannak. Én sosem gondoltam, hogy ebből egyáltalán meg fogok tudni élni és nem is ezért kezdtem el zenével foglalkozni. Csak nem régen mondtam fel egy munkahelyen, hogy teljesen erre tudjak koncentrálni. Egy ideig depóztam is emiatt, mert egy csomó pénzt nélkülöznöm kellett. Aztán rájöttem, hogy nem kell. Van egy kis lakásom, amit ki tudok fizetni, ahol van egy csomó cuccom, amin tudok dolgozni és tök jó, hogy felkelek reggel és elkezdek zenével foglalkozni. Ez már megvan és ettől nagyon jól érzem magam. És azért mindeközben részmunkaidőben dolgozom egy pécsi barátomnak az enyémnél lényegesen komolyabb kiadójában is.
- Mi számodra a legfontosabb az életedben? Számomra az a legfontosabb, hogy mindent amit csinálok, készítek , teszek, azt szeretettel szeretném tenni. És közben azt remélem, hogy ez másoknak is legalább akkora örömet szerez, mint amekkorát nekem okoz ez a tevékenység.
Luca vagyok, 26 éves és Budapestről jöttem.
- Mit tanultál? Most végeztem a Momén építészként.
- Mivel foglalkozol? Legfőképpen építészettel foglalkozom, de nagyon sok más művészeti ággal is, illetve tetoválásokkal. Mindennel, amivel csak lehet. (nevet)
- Ha azt kérdezné vki tőled, hogy te ki vagy, akkor mit mondanál, hogyan definiálnád magad? Én Petrányi Luca vagyok. És próbálok önmagam lenni, minden szempontból. És azt csinálni, ami éppen érdekel. És ez sokszor olyan, hogy nem tudom magam definiálni, vagy csak nehezen, de azt érzem hogy így működöm és nagyon kíváncsi vagyok mindenre.
-Voltál már kint a Kolorádó fesztiválon korábban? Két évvel ezelőtt voltam az elsőn.
- Fel tudnál idézni valamit, ami nagyon emlékezetes maradt a számodra? Akkor hallottam először a Changing Grey nevű felállást és az nagyon nagy élmény volt. Azóta mindig megyek az összes bulijukra, mert nagyon tetszik amit csinálnak.. Illetve mint fesztivál, mint ilyen léptékű fesztivál nagyon jó volt. Nagyon más élmény volt, mint bármelyik más nagy fesztivál, mint ahol eddig voltam és mindenre emlékszem abból a két évvel ezelőttiből. Akkor volt benne valami félelmetes, mert két éve még kicsit kisebb is volt, vagy legalábbis nem volt ekkor területen. Ahogy erdő zárja körül az egész tábort, és halvány fények voltak, amik azt jelezték, hogy hol a vége, és ettől valahol volt egy picit Twin Peakses félelmetes beütése az egésznek. Annak a hangulata meg az atmoszférája, nagyon jellegzetes, karakteres és emlékezetes marad.
- Mi számodra legfontosabb az életben? Elsőre csak klisék jutnak eszembe… Nekem az érzékenység nagyon fontos. Mindenre vonatkoztatván. Az érzékenység nagyon sokszor segít nekem az életben. Sokszor rossz, meg azt mondják ,hogy keménynek kell lenni, de én eddig csak kaptam ezáltal, főleg pozitív visszajelzést, mert az erzékenységgel sok minden más megnyílik, ami amúgy rejtve maradna. Sokkal többet látsz így szerintem. Úgy hogy nekem talán ez.
Ilona vagyok, 28 éves és Budapesten élek.
Mi a legmagasabb iskolai végzettséged? Egyetem. Két szakot végeztem, a jogi kart, és a társadalomtudományi karon szociális munkát.
Mivel foglalkozol? Jogász vagyok a TASZ-nál.
- Voltál már Kolorádón? Igen, tavaly.
- Fel tudnál idézni egy emlékezetes pillanat? Tavaly csak egy napra jöttem ki és nagyon későn értem ki. Sokkal később, mint ahogy szerettem volna és nem volt annyira jó élmény az éjszakai kijövetel. Egyrészt mert sokkal több macera volt kijönni, mint amennyinek kéne lennie ahhoz képest, hogy itt van Nagykovácsiban. és aztán ráadásul valahogy lemaradam arról a koncertről, amire amúgy jöttem volna és így az egész kicsit nyüglődős volt. Másrészt mire kezdtem volna magam kicsit jobban érezni, addigra meg rájöttem, hogy el kell indulnom haza, mert másnap reggel még munka volt. És így nem sikerült túl jól, úgyhogy indén gondoltam, hogy ezt egészen másképp kell csinálni, és kivergődni ide valamikor csütörtök délután emberi időben és vasárnap reggel feltápászkodni.
- Sátrazol? Igen.
- Hogy tetszik eddig a fesztivál? Eddig szuper csúcs!
- És idén ért már olyan élmény, amitől úgy érzed ez most sokkal jobb számodra? Sokkal jobb volt kijönni hosszú távra és nem pedig óra nézegetésre. Az hogy a telefonom lemerült az első percben és azóta sincs, állati jó érzés. A tegnap esti koncertek nagyon jók voltak, mármint nem is zenileg volt elképesztően jó, hanem mondjuk Kelelára úgy ugrabugrálni, hogy közben elkezd esni az eső és mindenki együtt ázik, és közben látvány is nagyon jó, az fantasztikus. És aztán a Csűrben volt kicsit transzba esős techno és én egész normal időben bekuckóztam a sátramba és tudtam aludni, ami szintén meglepő egy fesztválon. És most itt a nem várt napsütésben üldögélni is nagyon jó.
- Mi az életed mottója, vezérfonala? Nagyon szerencsésnek tartom magam amiatt, hogy az aminek a legtöbb értleme van szerintem, az az én munkám. Ami nem csak a hobbim, hanem a munkám is. És így szeretem azt csinálni, aminek még értelmet is tulajdonítok.
My name is Joe, I am 28 years old. I’m from Cologne, Germany but now I’m a nyolcker native.
-What is your highest education? My highest education is stage building at various festivals. But I made a degree in hospitality management at University of Dresden.
- What is your occupation? Now I’m working at Hintaló as a pultos and I organize festivals like this one here. Moreover I’m organizing the Taka-tuka Festival. It will be somewhere in the nature between Vienna and Budapest. I don’t want to tell too much about it cuz I don’t want to do promo on it. You know it is such a small festival that I rather want to keep it that way. Only for a few hundred people.
- Have you been here at Kolorádó before? Last year we came here and built the stage at the same place and it was super nice. This year we built it even bigger with more sound support. Morover we have some international acts as well which I’m very proud of.
- Can you recall any fun moments from last year’s Kolorádó? To be honest as I was working here last year I stayed here most of the time, so I didn’t experience to much of the rest of the festival, but in return we got super huge feedback from the visitors. There was a questionnaire after the festival to the guests and about 70% of the visitors named Taka-tuka as the most beautiful one. The main difference to the other stages is that those are built by professional stage builders whereas we just fit into what we get. We have this nice little forest here and all we have to do is to install ourselves in between.
- What is your driving force what makes you go around? My driving force it is making the people smile and having fun. Because when you get good feedback from the people it is such a reward, you know you did a good job and its cool when everybody enjoys it. And this satisfies me a lot.
Zsolt vagyok, 22 éves és Budapestről jöttem.
- Mi a legmagasabb iskolai végzettséged? Érettségi.
- Mivel foglalkozol? Jelenleg csomagolás technikával foglalkozom. De inkább nem megyek bele, mert macerás.
- Miért vagy itt a fesztiválon? Mert jövő héten elutazom huzamosabb időre és előtte még szerettem volna egy jót bulizni Magyarországon.
- Voltál már korábban Kolorádó fesztiválon? Nem, ez az első. Viszont most egész héten kint voltam és önkéntesként is dolgoztam építőként. Már hétfő óta itt vagyok, szóval így jön össze a teljes hét.
- Ki tudnál emelni valamit amiért ez a fesztivál meghatározó lehet számodra? Már maga az önkéntesek vezetőjének a hozzáállása is példa értékű volt. Aztán az emberek akik itt vannak. Nagyon jó. Nem pontosan tudom hogyan fogalmazzam meg. Már pedzették, hogy jövőre is esetleg fizetett munkára is jöhetnék, de alapból maga a helyszín, meg az emberek miatt is simán jönnék.
- Mi számodra a legfontosabb az életben? Nem tudom. Nem szoktam előre tervezni. Szeretek inkább a pillanatban boldogan élni. Egyelőre még nem látok a távoli jövőbe komolyabb célokat.
- Carpe diem? Igen, élj a mának és bár nem biztos, hogy ez mindig így lesz, de most pl. abszolút nem tudom, hogy mi lesz velem holnap.
- Még egy kérdés, bocs, a hajad mindig így hordod, vagy csak a fesztivál kedvéért? Mindig így hordom több mint egy éve már. A színe változik, de a taraj mindig ilyen.
Anna vagyok és mostanában lettem 18 éves. Még középiskolába járok.
-Tudod már hogy mit szeretnél tanulni, csinálni középsuli után? Igen. Vannak terveim, amik nagyon erősen célnak számítanak, viszont nagyon nehéz lesz elérni. Animációt szeretnék tanulni. És azt itt Magyarországon nem annyira könnyű. Nagyon nagy a túljelentkezés. Most is művészeti iskolába járok, Waldorf iskolába. De azért nehéz lesz a felvételi.
- Készítettél már ilyes alkotásokat is ugye? Igen. A Szerelem első látásra a 9-es iskolai anyagunk volt. Ádámmal közösen készítettünk egy gyurma animációt, stop-motion technikával és egy egész even keresztül. Amikor tudtunk, szerdánként összeültünk hárman még egy osztálytársunkkal, és csináltuk ezt a filmet és annyira jó hangulat volt közben és egy nagyon jó dolog alakult ki és amikor megláttuk mozogni ezeket a gyurmafigurákat az csodálatos volt. Azóta a másik lány akivel ezt közösen készítettük is animációt szeretne tanulni és az Ádám is nagyon szimpatizál vele és hát én is ezt szeretném tanulni. Szóval ez egy meghatározó dolog volt.
Azóta jártam animációs előkészítőre is, és ott is volt alkalmam kicsit dolgozni. Meg otthon szoktam még. Ádámtól kaptam szülinapomra egy kis light boxot, amit nekem szerelt és azzal is próbálkoztunk már animációt készíteni.
- Voltál már Kolorádón korábban? Én is mind a hármon voltam már .
- Mit emelnél ki? Miért szereted ezt a fesztivált? Nekem az volt nagyon meghatározó nagyon élmény, amikor először odakeveredtünk, ahol az árokban volt egy dobkoncert. csak 3 dobos és ott ültek és ráadásul improvizációs előadás volt és egymásra néztek és számoltak egymásnak és körbe az árokparton ültek az emberek és egyszerűen annyira jó érzés volt, hogy ez egy olyan fesztivál, hogy az ember sétál az erdőben és egyszercsak találkozik egy ilyennel.
- Mi életed mozgatórugója, mi számodra a legfontosabb? Mostanában az, hogy ne csináljak olyan dolgot amihez nincs annyira kedvem. És ezt jó értelemben nézzük inkább, hogy olyan dolgokat csináljak, amihez nagyon is van kedvem. És másik nagyon fontos, hogy megpróbáljak mindig nagyon őszintének lenni magamhoz. Az utóbbi időben volt egy korszakom, amikor ez nem mindig volt rám jellemző és ez most már nagyon fontos.
Ádám vagyok, 17 éves és Piliscsabáról jöttem. Az kb. 20 percre van innen a Kolorádótól.
Iskolába jársz még? Igen, gimnazista vagyok még.
- Tervezed hogy tovább tanuljál? Tervezni tervezem, de így igazából még nem tudok sokat, hogy mi lesz velem.
- Mivel foglalkoznál a legszívesebben? A zenélés már régóta a hobbim és azt mindig élveztem és szerintem sosem fogom megúnni. De ezzel együtt meg félek, hogy ha elmennék egy konziba, még a végén túl sokat gyakorolnék és elveszne a varázsa.
- Milyen hangszeren játszol? Gitározok, tanulok dobolni, meg zongorázok.
- Elektronikus zenével foglalkozol? Loopert használok, és szoktam azzal is játszani.
- Van zenekarod? Két zenekarban játszom. Egy Boogie-woogie zenekarunk van és van egy rap zenekar is bár az igazából még csak szerveződik.
- Szoktatok fellépni? Még nem igazán. Folyton cserélődnek a tagok, de azért kipróbáltuk már magunkat, volt már rendes fellépésünk egy kisebb fesztiválon. Rendes koncert hangulattal. Előtte is volt fellépés, de az inkább előadás volt. Semmi tánc vagy ilyesmi. Mindenki ül. Tiszta szomorú.
- Voltál már Kolorádón, vagy most vagy először? Eddig mindegyiken voltam.
- Ki tudnál emelni nagyon meghatározó pillanat? Ami összefüggő és mindegyikre érvényes eddig, hogy amikor megérkeztünk, szar idő volt. Az első két évben kissé elkeseredetten néztük, hogy mi lesz itt? Itt nem lesz semmilyen fesztivál, de ez szerencsére minden évben átfordult. Aztán ha nem múlt el a szar idő, akkor egyszerűen a kedvenünk megjavította a helyzetet. De ami emlékezetes, amikor a II. Kolorádón felépítették a Taka-Tuka helyszínt. és hát az lenyűgöző volt azt meglátni. Az volt a kedvencem.
- Meg tudnád e fogalmazni az életed mozgatórugóját? Akkor érzem magam a legszarabbul, ha valamivel rengeteg időt kell eltölteni és értelmetlen. Ez nagyon szokott zavarni. És emellett amit viszont csinálunk, az legyen a miénk, élvezzük és mélyedjünk el benne. Ez számomra legfontosabb.
